Egy gasztrokalandor kapcsolatai

Recenziók

Válogatás a Saját levében című könyvvel kapcsolatos kritikákból, recenziókból, ajánlókból.

Ecet és olaj blogEgy gasztrokalandor naplójából

Sok könyvtárost ismerek, aki nemcsak olvasni szeret nagyon, hanem főzni is. Akadnak aztán blogoló könyvtárosok is, egyre többen. Csak egyvalakiről tudok azonban, aki olvasni (írni), főzni és blogolni úgy szeret, hogy gasztroblogot vezet: ő Draskovich Edina, az Országgyűlési Könyvtár munkatársa, aki Saját levében címmel írja feljegyzéseit már 2008 óta.

A felgyülemlett anyagból aztán az Artemisz Kiadó gondozásában kötet is született. A mostanában elszaporodott, hatalmasra nőtt, csupa kép albumokkal szemben – amelyek sajnos a gyerekkönyvek között is egyeduralomra törnek, de az már egy másik írás témája lehetne, hogyan lehet egyetlen kifacsart klasszikus meséből, bugyuta képekkel, csillivilli, méregdrága kötetet kiadni – Draskovich Edina könyve jól kézbe vehető, akár zsebben magunkkal hordható. Ami azért nagyon jó, mert ezt a kötetet gyakran fogja elővenni mindenki, aki egyszer belekóstolt. Nem szakácskönyvet kap ugyanis az, aki megvásárolja, nem csupán recepteket, sőt, kevésbé azokat, sokkal inkább hangulatokat, életérzést, finom, kissé szatirikus stílusban írt gondolatokat a világról, természetről, művészetről és persze finomabbnál finomabb ételekről. Olyan áthallásokkal, mint a mézeskalács (Jancsi, Juliska és a boszorkány mézeskalácsa) apropóján íródott következő részletben: „A szerzők közül az egyik Grimm fivér eredetileg jogásznak készült, de a híres jogtudós Savigny professzor kirúgta valamelyik vizsgán, és azt mondta neki: ön, amíg szóból értek én, nem lesz jogász e féltekén. A jurátushallgató erre azzal vágott vissza, hogy sekély e kéj, én egész nemzedékeket fogok mesékkel traktálni...”

Persze a receptek sem megvetendőek, tanúsíthatom. Ezt a bizonyos mézeskalácsot magam is kipróbáltam már, és nem csak azt, mert kedvet kaptam a többihez is. Ami azért nem okoz különösebb nehézséget, mert ez a könyv abban is különbözik a mostanában divatos szakácskönyvektől (és a blogok nagy részétől), hogy a mi könyvtáros-gasztroblogger szerzőnk normális, bármelyik piacon beszerezhető, saját kertben, teraszon vagy az ablakba helyezett cserépben nevelhető alapanyagokból főz. Csupa olyasmit, amit a legtöbben nagyon szeretünk: „Aztán jön a hétvége, érkezik néhány mákfüggő vendég, akiknek elég a pályaudvaron odasúgni, hogy mi hűl éppen odahaza a nagytepsiben, mire átszellemült arccal kimondják a szent szót: »mááááákos!« Az pedig fellebeg a hatos vágány peronja fölé, onnan a szél hátán az utas tájékoztató tábla magasságába, s miközben a galambok alázatosan utat nyitnak neki, nyílegyenesen megcélozza az autóparkolót. Barátaim pedig úgy igyekeznek utána, hogy alig érem utol őket. Pedig nálam van a slusszkulcs.”

A felelős szerkesztő, Zsubori Ervin, így jellemzi előszavában: „A gasztrokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél.”

Draskovich Edina könyvét és blogját szívből ajánlom a jó ételek barátainak, a főzést kreatív, izgalmas tevékenységnek tekintőknek, és azoknak is, akik csak kellemes, üdítő olvasmányra vágynak.

Fülöp Ágnes, Könyvtári Levelező/lap, 2013. március

Ecet és olaj blogSaját levében

Saját levében 2008-ban kezdte írni hasonló című blogját. Az Ecet és olaj akkor izmos, egyéves blogocska volt, a blogtér pedig áttekinthető. Örömmel kezdtem követni egy olyan blogot, amelynek karaktere volt, szerzője jól írt. Minden érdekelte gasztrofronton, és nyilvánvaló volt, hogy számára a főzés az élet egy olyan szelete, ahonnan minden irányba nyílik kilátás. Az is tetszett, ami nem volt ebben a blogban: nem voltak tüncimünci megjegyzések a családi tűzhely melegéről, és nem voltak célzások, miszerint az adott ételt a Magyarországon csak egyetlen helyen, aranyárban kapható hozzávalóból lehet elkészíteni. Itt szerepet játszottak a hagyományok, a saját termesztésű hozzávalók, és mindezt kellemes, enyhén szarkasztikus humor fűszerezte. Éppen csak annyi, hogy látszódjék, a blog írója képes önmagára, és a világra is kellő távolságból tekinteni.

A blogszerzővel való személyes ismeretség csak megerősítette az olvasással szerzett benyomásokat. Kíváncsi lettem, amikor megtudtam, hogy a bejegyzések könyv alakban is megjelennek. A bloggerek szakácskönyvei színes-szagos, nagyalakú, minden ételt fotóval illusztráló darabok többnyire, nemcsak nálunk, de szerte a világban. A megelőlegezett borító alapján már vizionáltam is a szép nagy fóliánst, ahol a fényes papír közepén néhány sorban olvasható a recept, vele szemben az egész oldalas fotó. Kellemes meglepetés volt a kézbe illő kis könyv, amely a mértékletesség jegyeit mutatja több tekintetben is, és ez előnyére válik. Lakner Zsuzsa illusztrációi inkább a kis szösszeneteket (tárcákat) illusztrálják, mint az adott ételt, hiszen a szerzői hangsúly is inkább ezeken van. Céljuk megragadni egy hangulatot, az adott ételt beilleszteni egy nagyobb ívű kontextusba, amelyben helyet kapnak emlékek, napi aktualitások, olvasmányok, többnyire a helyi és idénynek megfelelő (szezonális és lokális) alapanyagok felhasználásával. Az ételek is olyanok, amit egy dolgozó anya főz a családnak és a vendégeknek: ismerős ízek egy kis csavarral, lehetőleg úgy, hogy mindenki örüljön nekik.

Saját levében nagy erőssége a magyar irodalom iránti szeretete. Ahogy a szövegekbe beszivárognak a parafrazeált klasszikusok (hervad már ligetem), az olvasó kellemes érzéssel ismer rá az ő fejében is ott keringő gondolatokra és a hozzájuk kapcsolódó érzésekre. A könyv januártól szilveszterig kiséri a gasztrokalandort jól követhető, könnyen megfőzhető receptekkel, amelyekhez az alapanyag nagy részét bármelyik kertben (még egy garázs tetején is) meg lehet termelni. A könyvet az Artemisz kiadó adta ki Zsubori Ervin hangulatos bevezetőjével. Viszont nagyon hiányoltam a könyvből a 3D-BK kalandjait a Hortobágyon, de ezek szerencsére a blog segítségével bármikor felidézhetőek.

phzs, Ecet és olaj gasztroblog
>Link

Dublin felett az ég blog"Saját levében" - könyvajánló!

Az Artemisz Kiadó jóvoltából a napokban jelent meg kedves blogtársam, "saját levében" könyve, melyet nem nevezhetünk szakácskönyvnek, a szó hagyományos értelmében persze. Sokkal inkább gasztronapló ez, a szerző rá oly jellemző szellemes stílusával megáldva. Akik olvassák és szeretik blogját, most sem fognak csalódni, és talán hozzám hasonló izgalommal vetik bele magukat gasztrokalandjaiba. A borítót és illusztrációkat kedvenc nagynénim, Lakner Zsuzsa tervezte. A könyv honlapján Ti is bekukkanthattok egy-egy részlet erejéig, sőt akár meg is rendelhetitek online. Vegyétek és egyétek! Még meleg!:-)

Erika, Dublin felett az ég blog
>Link